Egy amerikai Párizsban. Gershwin-audíció – Makkai Zoltán zenetörténész előadása

Makkai Zoltán zenetörténész, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára, George Gershwin zeneszerző egyik fő művének apropóján vezeti be az érdeklődőket az egyetemes zenetörténetnek egy izgalmas, meglepő fordulatokkal teli és magyar vonatkozásoktól sem mentes fejezetébe. (Gershwin id. Kilényi Edétől tanult zeneelméletet, személyesen találkozott a két leghíresebb operett zeneszerzővel, Kálmán Imrével és Lehár Ferenccel.) Egy olyan zeneszerző életébe és életművébe nyerhetünk betekintést, aki már életében minden idők legnagyobb jövedelemmel rendelkező zeneszerzője volt. Egy olyan zenei utazás lesz, amibe érdemes bekapcsolódni!

Időpont: július 10. (csütörtök), 15 óra
Helyszín: Isabella Boutique Hotel - Kokojza, Sepsiszentgyörgy

GEORGE GERSHWIN (1898-1937)

Amerikai zeneszerző, zongorista, a szimfonikus jazz megteremtője, hidat épített a „klasszikus” és a „népszerű”, a „fekete” és a „fehér” zene között, és hozzájárult ahhoz, hogy a jazz a hanglemez és a rádió révén meghódítsa Európát. Sajátos hangszereléssel önálló zenei nyelvet teremtett, egyesítve a jazz, a ragtime, a blues és az európai klasszikus zene elemeit. Stílusa számos modern zeneszerzőre hatott. Zeneszerzői tehetsége mellé virtuóz zongoratudás társult, jól improvizált, a legnagyobb könnyedséggel játszott, mindig új ritmusokat és dallamokat szólaltatott meg. Játékstílusa több mint 130 gépzongoratekercs révén maradt fenn az utókorra.

Munkái jó része elismert dzsessz-standard, a legnagyobbak közül is rengetegen előadták és előadják dalait, többek között: Ella Fitzgerald, Frank Sinatra, Billie Holiday, Miles Davis, John Coltrane, Herbie Hancock, Judy Garland, Nina Simone és Louis Armstrong. Életéről Irving Rapper rendező fekete-fehér filmet forgatott Rhapsody in Blue címmel, 1945-ben, Gershwint Robert Alda játszotta.

EGY AMERIKAI PÁRIZSBAN (1928)

1928 márciusában, zenei ismereteit elmélyítendő, Gershwin hosszabb időre Párizsba utazott, ahol májusban volt zongoraversenye sikeres franciaországi bemutatója saját előadásában. Itt találkozott Ravellel, Prokofjevvel és mivel Gershwin állandóan tanulni akart, így felkérte Ravelt és Nadia Boulangert, hogy foglalkozzanak vele. Mindketten elhárították a kérést, Ravel híres mondata szerint: „Miért akar egy másodrangú Ravel lenni, mikor máris elsőrangú Gershwin?”

Az Egy amerikai Párizsban zenedarab Gershwin egyik legnépszerűbb kompozíciója lett. A három egymáshoz szorosan kapcsolódó részből álló műben megjeleníti „egy amerikai látogató impresszióit, amint kóborol Párizsban, hallgatja a különböző utcai zajokat és magába szívja a francia atmoszférát.” Ez a leírás leginkább az első részre illik, amelyet egy blues-os második szakasz követ, amelyben „amerikai barátunk megadja magát a honvágynak”. Ugyanakkor – mint írja – „a nosztalgia nem halálos betegség”, így az amerikai látogató a mű harmadik részében „ismét éber szemlélője a párizsi életnek”.

A szimfonikus zenekari kompozíció ősbemutatójára 1928. december 13-án került sor a Carnegie Hallban, a New Yorki Filharmonikus Zenekar előadásában, Walter Damrosch vezényletével. Gershwin arra a kérdésre, hogy vajon a klasszikus repertoár részévé válhat-e a műve, így válaszolt: „Tudják, ez nem egy Beethoven-szimfónia. Ez egy humoros darab, semmi ünnepélyesség nincs benne. Nem arra való, hogy könnyeket fakasszon. Ha – mint egy könnyű, vidám darab, benyomások sorának zenei kifejezése – örömet okoz a szimfóniák közönségének, akkor elérte a célját.” A mű első lemezfelvétele 1929-ben készült, 1951-ben pedig egy zenés film An American in Paris címmel (rendező: Vincente Minnelli, főszereplők: Gene Kelly és Leslie Caron), melybe több más Gershwin-zene mellett egy táncjelenet kísérőzenéjeként a címadó művet is beillesztették.

A program ingyenes, regisztrációt nem igényel.